Képgaléria a virágeszenciákról
Félelem
A Félelem mindannyiunk számára ismerős. Vagy tudjuk mitől félünk, vagy nem, csak mindenre érzékenyen reagálunk, "remegünk, mint a nyárfalevél". Szorongás. Megmagyarázhatatlan és megkeseríti az életünk, mert mindig jelen van. Akár csak titokban viseljük. Vagy másért aggódunk szüntelen, féltjük. De érezzük, nem a természetesnek mondható mértékben. Jobban érezzük más érzéseit, mint a sajátunkat. Vagy oly annyira elnyomjuk érzéseinket, bezárkózunk, félünk csak úgy "rábízni" magunkat az Életre, mindent túlellenőrzünk. Végül a legerőteljesebb félelmi reakciók, a pánik, a rettegés, blokkoltság.
Íme a téma segítői:
Bizonytalanság
A Bizonytalanság, az egy ártatlannak tűnő témakör, de ha jobban belegondolunk az élet alapjaihoz és jó működéséhez elengedhetetlen a határozott döntésképesség. Hiszen az élet minden pillanatban döntések sorozata. Bizonytalanságban csak sodródik az ember. De van egy másik jelentéstartalma ennek a témakörnek, ami nagyon is ősi, alapérzés. Ez pedig a biztonság érzése. Mondhatjuk úgy is, ősbizalom. Ami nagyon is korai fejlődési szakaszhoz kötődik, a születéshez, csecsemőkorhoz.
A Bizonytalanság csoportban hat virágeszencia található.
A jelen történései iránti érdektelenség
A jövő, vagy a múlt, de nem a jelen. Ez a csoport azzal dolgozik, hogy a jelen dolgaihoz térjünk vissza, és abban éljünk. Hogy meg tudjuk élni a saját életünket. Hogy jelen legyünk életünk történéseiben.
Előfordul, hogy a jövőben élek, egy olyan ábrándos csodálatos elképzelt világban, ami nem reális, hiszen csak ábrándozok róla, a megvalósításra már nincs erőm. Nem teszek érte. Ezért a valós világ számomra unalmas és rideg. De abban az esetben is létre hozhatok egy képzelt világot magamnak, ha megsérültem, traumát éltem át az életemben. Oda menekültem, mert feldolgozhatatlan az átélt fájdalom számomra.
Másik téma, mikor a múltban élek. Képtelen vagyok elengedni a múltat, ragaszkodom. Ragaszkodom a szép emlékekhez, kóros mértékben. Nem vagyok itt. Nem tudok tovább lépni. Ez egy mozdulatlan állapot. Előfordulhat őrlődés, el sem tudom képzelni hogyan tovább. Elveszett dolgokhoz való görcsös ragaszkodás.
Magányosság
A magányosság állapota nem természetes állapotunk. Mikor elszeparálódunk, elzárkózunk az Élet elől. Falakat építünk hitt védelmünkre, ami végül azt eredményezi, hogy magunkat zárjuk ki a körforgásból, az Élet keringéséből. Azt gondoljuk persze, hogy az Élet hagyott minket magunkra, pedig mi csuktuk be az ajtót. Természetesen ok nélkül nem választanánk ezt az állapotot, traumahatásból, lelki sérülésből kifolyólag választjuk ezt az utat, hogy még egyszer ne sérüljünk ekkorát.
Előfordul az is magányosság témakörében, hogy magányossá válunk állapotunk miatt, olyan kialakult természeti jegyek, viselkedések miatt, ami magányosságba tesz.
Mások elképzelései és külső hatások iránti túlérzékenység
A túlérzékenység nem gyengeség. Aki érzékenyebb az átlagnál, azt jelenti, érzőbb, jobban érzékeli a körülötte lévő világot. Embereket, természetet. Mélyebben, érzékenyebben érzékel. Persze diszharmonikus állapotban ez elég sok olyan felvett viselkedést eredményez, ami nem jó nekünk. Ha nem tudjuk használni érzékenységünket, felléphet egy örökös védekező, mindig készenléti, támadó viselkedés, de ez sosem vezet harmóniához magunkkal. Gondoljuk, így meg tudjuk magunkat "védeni" a külső zavaró behatások elől. Zavaró, mert megbolygat bennünket, érezzük, hogy nagy a teher, nem tudjuk feldolgozni érzelmileg, túl sok és nagy a nyomás. Így sokszor eredményezhet ez az állapot egy vállalt alárendelt szerepet.
Kétségbeesés
Magában a szóban is benne van a súlya. Mindenki átélt már élete során kétségbeesési állapotokat.
Lehetnek: Önbizalomhiány miatt; Önelfogadás hiánya miatt; Önértékelési válság miatt; súlyos lelki állapot miatt, végső elkeseredettség; Feldolgozatlan traumák miatt; a sors okolása, hibáztatása miatt; túlhajszoltság miatt; tisztátalanság érzése miatt.